a mi jurtánk
A felhasznált anyagok
a fa
A jurták vázát leginkább asztalos minőségű, 8-12% víztartalmú, borovi vagy vörösfenyőből készítjük. Az utóbbi szebb és időjárás állóbb, azonban jóval nehezebb és valamivel drágább is, ritkábban lehet beszerezni. A borovi fenyő mindig hozzáférhető és a vázhoz ebből is csak az első osztályú minőséget szerezzük be.
A vörös fenyő leggyakoribb felhasználási területe egyébként a vizes építészet (stégek, sólyák és egész Velence alapja), mert azt nagyon jól tűri és a hajóépítők is nagyon kedvelik. Ritka benne a csomó, és radiális vágásnál nagyon szép, egyenletes, sűrű erezete van, szerkezete tömör, fája szinte félkemény, a jurták hajlított szerkezeti elemeihez nagyon szívesen alkalmazzuk.
A borovi fenyő erős szerkezetű, tömör szálú fenyő, világosabb, mint a vörösfenyő és valamivel könnyebb is. A kereskedelemben többféle minőségi osztályba sorolják. Legszívesebben Szásától vesszük, Fehéroroszországból és onnan is az egycsillagos, csúcsminőséget, melyben gyakorlatilag alig van csomó.
a ponyva
A jurta borítása vízálló, kevert anyagú, de természetes ponyva, melynek a tömege kb. 400g/nm. A kisebb 4-5 méteres jurtákhoz ennek a ponyvának egy könnyebb válfaját használjuk. A ponyva színe törtfehér és piszkosfehér között mozog, az esése a súlya miatt szép és a felállított jurtánál egyben szerkezeti szerepe is van.
Eddigi tapasztalataink alapján a ponyva legalább 5-6 évig teljes mértékben megőrzi a vízálló tulajdonságát. Slaggal mosható (sőt vegyszerrel nem is szabad!) és jól bírja az állandó szállítást, sőt már számos, komoly vihart átvészeltek a mi ponyváink és természetes alapanyaguknál fogva nem hajlamosak a befülledésre.
A műanyag alapú ponyvákat a természetellenes hatásuk és a nyári befülledés miatt egyáltalán nem ajánljuk.
a bőr
Bőrt a rácsszerkezet kötözéséhez használunk. Erre a célra más anyag nemigen alkalmas és a bőrök között is csak a szironybőr igazán megfelelő. A szironybőr gyakorlatilag olyan kikészítési eljárással készül, amikor a nyers bőrt valamilyen eljárással megszabadítjuk a bundától és a kapott bőrt kemény állapotában tartósítjuk. Házilag rendszerint meszes maratással kivitelezhető a művelet. A bőrt így nedvesítve lehet felhasználni, kiszáradt állapotában pedig nagyon keménnyé és merevvé válik és nagyon sokáig bírja a gyűrődést. A kötözéshez szinte kizárólag marhabőrt használunk. Egyéb bőrfajták (pl. növényi cserzett vagy krómos cserzésű szíjazatbőrök) nem ennyire tartósak és ellenállók.
a kötélzet
Egy jurtához számos folyóméter hevederre és kötelékre vagy szükség. Az eredeti változatoknál a hevedereket valamilyen eljárással (leginkább kártyaszövéssel) szőtték, míg a köteleket állati szőrből sodorták. Nagyon szép, mintás hevederek készültek így, de ma ez a kézimunka miatt elég drága lenne. Ezért mi a szükséges kötélzetet egy hazai kötélverő üzemben egyedileg gyártatjuk. Hevedereink és köteleink len vagy kender alapúak, műanyag alapanyagú köteleket nem alkalmazunk.
a festékek
A jurta szerkezete az időjárásnak kitett, mindenképp kültéri használatnak megfelelő felületkezelést kell alkalmazni. A vörös fenyő bírja legjobban a nedves időt, de azt is legalább lenolajjal rendszeresen át kell vonni, hogy tartós és szép maradjon.
Alapozásnak legtöbbször lenolajat használunk, ha csak tehetjük. Nagyon hálás és természetes anyag. A felület kezelésére legjobbak a lazúrok, azok között is a vízbázisú vastag lazúrokat részesítjük előnyben. A teljes és egyenletes fedés érdekében, a rúdanyagoknál rendszerint bemártással festünk és a fölösleget ecsettel lehúzzuk. Legalább két réteget felviszünk.
A növényi alapú hevederek fapácokkal vagy természetes festékekkel nagyon jól lehet festeni és szebben is mutatnak.
A szerkezet
az oldalrács
A szállíthatóság miatt alakult ki ez az ötletes szerkezet, melyet nálunk az utóbbi időben, általánosan apácarácsként ismernek, a hagyományőrzők pedig mongol hatásra keregének hívnak. A rácsszerkezet hajlított lécekből áll. A hajlítás jelentőssége az, hogy a körben felállított rácsozatban az egyenes lécekkel ellentétben a hajlított lécek hajlásukkal kompenzálják a szerkezet befelé ívelődését és a jurta oldala nem lesz befelé hasas, gyakorlatilag függőleges marad. Egyes területeken létezik „S” alakban hajlított lécekből álló váz is, de azok is aszimmetrikusak és hatásuk ugyanaz, mint az egyszerű „C” alak. Az „S” alakú lécekből álló váz esetében többnyire a tetőrudak vége is hajlított.
A rácsok elosztása fontos kérdés. A területi változatokban sokféle létezik, de legalább 9 kereszteződés van egy teljes lécen. Ennél csak több lehet. Egy-egy rácspanel is változatos számú kereszteződésből állhat. A mienk 11 db teljes kereszteződést tartalmaz. Ebből ered, hogy egy hatméteres jurtán, mely hat panelból épül fel, összesen 66 rácskereszteződés van.
A hajlítás megoldható gőzöléssel, de jobb és egységesebb eredményt értünk el laminálással. A léceinket sablonban, eleve meghajlítva ragasztjuk, préseljük össze két félből és így nagyon tartós és az anyag hibáit, csomóit jobban kompenzáló léceket kapunk, melyek törésre egyáltalán nem hajlamosak. A rácsozatot mindig bőrszegecsek fogják össze és a léceket mindenképpen az összeállítás előtt kell lefesteni.
a tetőrudak
Ezek nálunk egyenesek, szintén ragasztottak. Méretük az átmérőtől és a kívánt belmagasságtól függ, a szükséges hosszt könnyű kiszámítani. Általános szabály, hogy ha valakinek hajlított végű, kazakos tetőrúd kell, akkor a rúd teljes hossza a felállításkori sugárral egyenlő és a hajlított vég ebből kb. 50 cm-t jelent.
A rudak keresztmetszete négyzet vagy nyolcszög, a hegyük nálunk a fogadó furatnak megfelelően kúpos kiképzésű. A rúdnak a mongol jurták esetében szögletes vége van, ott a rúd hosszán háromszor változik a keresztmetszet típusa is. A rudak vastagságát és a laminált rétegek számát a hossz és a tetőszög határozza meg.
tetőkarika tartó oszlop (istenfa)
Nagyon ritkán alkalmazzuk, mert az általunk használt szerkezethez szükségtelen és sok helyet vesz el, korlátozza a jurta használhatóságát. A mongol jurtákra jellemző, mert ott a tető szöge nagyon lapos és a tetőkarika is igen súlyos, ezért statikai jelentősége van. Mi csak 8 méter átmérőtől használjuk, mert csökkenti az amúgy is hosszú tetőrudakra nehezedő terhelést és megelőzi a deformálódásukat, de tetőszögtől függően, elvileg (és gyakorlati kísérletünk alapján) ott is elhagyható lenne.
ajtó
Legjobban a kétszárnyú, az oldalráccsal egymagas ajtókat kedveljük. Az ajtószárnyak mindig kazettásak, ragasztott szerkezetűek, robosztusak és jól bírják a szállítást. Az ajtókeret is több rétegű, ragasztott, hogy ne lazulhasson ki a szerkezete. A kazetták díszíthetők pingálással és rátétes mintákkal.
Az egyszárnyú ajtó újabb kori jelenség, főleg a mongol jurtákra jellemző. Ilyenkor az ajtó kifelé nyílik. Kétszárnyú ajtó esetében az ajtónyitásra mindkét irányban találunk példákat, de egyértelműen több nyílik befelé, mint kifelé. Ennek jelentőssége az összeállításnál van, mert befelé nyíló ajtónál könnyebb elhelyezni például egy ajtó takaró ponyvát a szemöldökfa fölött, nem zavarja majd az ajtó nyitását.
Az ajtókereten kell elhelyezni minden olyan furatot, amelyekbe az összeállításnál a tartó hevedereket átvezethetjük, rögzíthetjük. Ennek érdekében az ajtókereteink szélesek és tagoltak. Több régi jurtán a hevederek átfűzése érdekében egy külön rudat építettek be a keretbe mindkét oldalon.
tetőkarika vagy tündök
Ennek kivételesen szép nevet sikerült találni, mely amúgy hajaz a karikát jelölő törökös „tündük” szóra. Szerkezetileg kétféle tündök alakult ki. A mongol jurtákra jellemző a robosztus, ácsolt szerkezetű, kettős-koncentrikus, küllős, kocsikerék jellegű tündök. A többi népnél inkább az egyetlen rúdból hajlított, jóval könnyebb, kecses vessző vagy gyalult lécből való tetőívekkel szerelt karika a jellemző. Mi ez utóbbi formát követjük, mert szállításkor és felállításkor sokkal könnyebb dolgozni vele. A karika mérettől függően szegmensekből ragasztott vagy ívelt lapokból laminált. Ez utóbbi sokkal erősebb és megbízhatóbb. A tetőívek szükségesek, mert a tündökfedő ponyvát kiemelik, így a víz lecsorog róla. A tetőívek száma nálunk rendszerint 3-3 db kereszt alakban felszerelve.
